MEGJELENT!

Rudolf Kučera:
KÖZÉP-EURÓPA TÖRTÉNETE EGY CSEH POLITOLÓGUS SZEMÉVEL

A szerző előszavából: „Véleményem szerint a kisebbségekkel szembeni megromlott viszony a fő oka annak, hogy a közép-európai régió mai államainak többsége nem képes valóban gyümölcsöző közép-európai együttműködésre. (…) Feldolgozni Közép-Európa teljes múltját és az új alapokat felállítani ezért bizonyára nehéz lesz országaink Európai Unióba való belépése után is. A demokratikus átalakulás ugyanis nem épülhet fel a »hazugságban élve«.” Popély Gyula utószavából: „Rendhagyó könyvet vesz kezébe a magyar olvasó. Rudolf Kučera cseh történész nem mindennapi jelentőségű munkája most magyarul is megjelent.” A keményfedelű, igényes kivitelezésű könyv húsz fekete-fehér és színes illusztrációt tartalmaz, valamint tíz dupla oldalas térképet, melyek – a hozzájuk tartozó jegyzetekkel együtt – segítenek az olvasónak, hogy eligazodjanak a 19. és 20. századi Európa történelmében.

Könyvismertető

Közép-Európa történelme
egy cseh politológus szemével

a mű eredeti cseh címe: Kapitoly z dějin střední Evropy

Szerző: Rudolf Kučera
Fordította: Mayer Judit
Szerkesztette: Csémy Tamás
Kiadó: Korma Bt. (Polgár László)

A 164 oldalas fűzött kötésű, keményborítójú kötet húsz fekete-fehér és színes illusztrációt tartalmaz, valamint tíz térképet, melyek segítik az olvasót kiigazodni a 19. és a 20. század Európája történelmében.

A könyv a teljesség igénye nélkül foglalkozik Közép-Európa múltjával, s a tanulságokat levonva megkísérli felvázolni az új alapokat, melyekre az érintett országok kölcsönös viszonyát lehetne helyezni. Ezekből az egyik legfontosabb az a megállapítás, hogy a demokratikus átalakulás nem épülhet fel a „hazugságban való életben”.

A szerző, Rudolf Kučera történész és politológus a hetvenes évek végén építőmunkásként dolgozott, miután a Charta 77-es mozgalommal való együttműködés miatt azonnali hatállyal elbocsátották a Csehszlovák Tudományos Akadémiáról. 1984 végén, a kommunistaellenes ellenállásba bekapcsolódó barátaival együtt megalakította a Střední Evropa (Közép-Európa) című szemlét. Kezdettől fogva a fő témája közé tartozott Közép-Európa; a hibák, amelyek megtörténtek, s melyek végül is Közép-Európa széteséséhez és megszünéséhez, s Kelet-Európává való átváltozásához vezettek. Emellett természetesen fennált a kérdés is, vajon és milyen körülmények között lehet majd egyszer a közép-európai régiót feléleszteni, mint a demokratikus Európa alkotóelemét, mely kérdéssel egy következő kérdés függött össze, nevezetesen: mi az, amire Közép-Európa történelméből a jövőben rá lehetne kapcsolódni. Ezeknek az elemzéseknek elengedhetetlen része volt a nemzeti mítoszok és előítéletek kritikai analízise, melyek számottevő hatással voltak Közép-Európa történelmére. Így keletkeztek az egyes fejezetek Közép-Európa történelméből, melyek először folytatásban jelentek meg a Közép-Európa című szamizdatos szemlében. Később, 1992-ben, ezek könyv formájában is megjelentek a prágai I.S.E. kiadó gondozásában.

Rudolf Kučera mindenkor a demokrácia egyik fő mércéjének a kisebbségekhez való viszonyulást tartotta, a nemzetiségiekhez elsősorban, de a politikai, szemléletbeli és egyéb kisebbségekhez is. Vallja, hogy a demokráciát csupán, mint a pillanatnyi többség uralkodásaként értelmezni mindig áldatlan következményekkel járt. Éppen ebből az álláspontból kiindulva nagyon veszélyesnek tartja a közép-európai régióban a tisztán nemzeti államok elérésére irányuló igyekezetet.

A szerző a kötetben rámutat arra, hogy az új államok közül, amelyek Közép-Európában keletkeztek, szinte egyik sem a természetes fejlődésnek köszönhetően alakult meg, hanem a háborús események és a nemzetiségi csoportok azután következő erőszakos asszimilációja következményeként. Ezek a nemzetiségi csoportok rövid időn belül csupán nemzetiségi kisebbségekké váltak. Más szóval, az új államok alapjaiban ott volt, kisebb vagy nagyobb mértékben, a győztes többségiek zsarnokoskodása; annak ellenére, hogy a demokrácia megalapozására tettek erőfeszítéseket, közös gyengeségük a kisebbségekhez való viszony volt, melyekben akkor, s tulajdonképpen ma is saját létük veszélyeztetését látják.

A szerző véleménye szerint a kisebbségek felé irányuló megromlott viszony a fő oka annak, hogy a közép-európai régió mai államainak többsége nem képes valóban gyümölcsöző középeurópai együttműködésre. Sajnálatos módon, a közép-európai nemzeti államok közti kölcsönös viszony, a mai napig az első és a második világháború utáni történésekkel van megfertőzve.

Az egyes fejezetek címei:
I. fejezet Közép-Európa tragédiájának okozója: a nemzetállamok
II. fejezet Masaryk államalapítása
III. fejezet Szomszédaink – elsősorban a lengyelek
IV. fejezet Adalék a szlovák politika történetéhez
V. fejezet A magyar (hungarus) demokrácia alapjai
VI. fejezet A csehek és szlovákok „házassága”
VII. fejezet A Csehszlovák Köztársaság megalakításának igazi célja
VIII. fejezet Szomszédaink – elsősorban a magyarok
IX. fejezet A demokrácia döntő mércéje: a kisebbségek
X. fejezet Csehek és németek - hogyan tovább?

Két rövid részlet a kötetből:
A könyvismertető részeként néhány gondolatot idézünk a szerzőtől, Rudolf Kučerától: " Túlságosan hozzászoktunk ahhoz, hogy a különféle áldatlan események és katasztrófák okait leegyszerűsítve és főleg úgy határozzuk meg, hogy magunkat teljes mértékben kivonjuk bármiféle bűnrészességből. Nem, mondogatják sokan, a „Masaryk-követő demokraták”, ehhez vagy ahhoz semmi közünk nem volt, Csehszlovákia „a demokrácia szigete” volt Közép-Európában, s a legtisztább szándékai voltak, gondoljunk csak vissza arra, hogy mit mondott Masaryk vagy Beneš erről vagy amarról a kérdésről. De azt, hogy – eltérően a régi Monarchiától, a népek állítólagos börtönétől, a valóságban egy olyan államalakulattól, amely soha semmiféle drasztikus politikai vagy társadalmi változtatásokkal nem kísérelte meg, hogy a sokféle nemzet keverékéből homogén országot teremtsen – Csehszlovákia drasztikus módon beleavatkozott a magyarok sorsába, azt ma senki nem ismeri be. Éppen úgy, ahogy vissza kell utasítanunk, ha valamely magyar történész Ausztria–Magyarország szétesésének bűnét teljes egészében a csehekre hárítaná, meg kell próbálnunk meghatározni a magyarok konkrét bűnrészességét is a Monarchia bukásában, másfelől el kell ismernünk azt, hogy nekünk is részünk van a magyar nemzet tragédiáinak sorában, amelyek a mai napig tartanak."

Részlet a VIII. fejezetből:
Szomszédaink – elsősorban a magyarok A kötethez Popély Gyula, neves szlovákiai magyar történész írt utószót. Ebből idézünk néhány mondatot: "Rendhagyó könyvet vesz kezébe a magyar olvasó. Rudolf Kučera cseh történész nem mindennapi jelentőségű munkája most magyarul is megjelent. A szerző természetszerűleg leginkább a cseh nyilvánosságnak szánta e műben kifejtett gondolatait és szentenciáit, azonban – megítélésünk szerint – ezek a gondolatok nagyobb visszhangot fognak kiváltani a magyar glóbuszon, mint amilyet a cseh nyelvű kiadás 1992-ben a cseh térfélen kiváltott. Az említett cseh változat előszavában maga a szerző is leszögezte, hogy a cseh társadalom és politikum gondolatvilága még mindig a 19. századi álláspontok szerint igazodik. Tanulmányát gondolatébresztő felszólításnak szánta – vallja –, mivel az az út, amelyen most az egyes közép-európai társadalmak haladnak, nem a jövőbe vezet, hanem az egyszer már megért rosszat konzerválja. Őszintén szeretnénk és reméljük, hogy Rudolf Kučera könyvének magyar visszhangja pozitívabb lesz annál, mint amilyet a szerző 1992-ben a cseh térfélen tapasztalt. Ez minden bizonnyal így is lesz, elvégre más a győztes, és más a legyőzött igazsága. Mi, magyarok, akiket a 20. század kataklizmái háromszor is kegyetlenül maguk alá gyűrtek ­– 1918/19, 1944/45, 1956 –, hőn óhajtjuk egy megbékéltebb világ eljövetelét, amely begyógyítaná végre megaláztatásaink és alávetettségünk okozta lelki sebeinket, a győztesekkel pedig megérteti a nemzetek testvériesülésének szükségét. Kučera könyvét nagy értéknek tartjuk."